Az öntőforma-alkatrészekhez általában használt anyagok közé tartozik a volfrámacél, a gyorsacél{0}}acél, a csapágyacél, a rozsdamentes acél, a sárgaréz, a fémötvözetek, a rugóacél és a keményfém acél. A speciális anyagminőségek közé tartozik az SKH51, SKD11 és DC53 gyorsacél, míg a speciális anyagok, például az ASP-30 testreszabhatók.
A formaelemeknek számos alapvető teljesítménykövetelménynek kell megfelelniük. A kopásállóság a forma egyik legalapvetőbb és legfontosabb tulajdonsága. A kopásállóságot befolyásoló fő tényező a keménység, amely összefügg a karbidok típusával, mennyiségével, morfológiájával, méretével és eloszlásával is. A formáknak nagy szilárdsággal és szívóssággal kell rendelkezniük, hogy megakadályozzák a hirtelen törékeny törést működés közben. A forma szívóssága elsősorban az anyag széntartalmától, szemcseméretétől és mikroszerkezetétől függ.
A forma kifáradási törési teljesítménye főként a szilárdságától, szívósságától, keménységétől, az anyag zárványtartalmától és a feldolgozási technológiától függ. A forma magas üzemi hőmérséklete csökkentheti a keménységet és a szilárdságot; ezért az öntőforma anyagának nagy ellenállással kell rendelkeznie a megeresztéssel szemben, hogy nagy keménységet és szilárdságot biztosítson üzemi hőmérsékleten. A hőfáradás a forró-formák egyik fő meghibásodási módja; ezeknek a formáknak nagy ellenállással kell rendelkezniük a termikus kifáradás ellen. Egyes formák, például a műanyag öntőformák olyan elemeket tartalmaznak, mint a klór és a fluor, amelyek hevítéskor lebomlanak, és erősen korrozív gázokat bocsátanak ki, amelyek erodálják a penészüreg felületét.
Ezért korrózióállónak kell lenniük-. Ezenkívül a nagy-precíziós formaalkatrészek rendkívül magas követelményeket támasztanak a megmunkálási pontossággal szemben; például a mérettűrések elérhetik a ±0,001 mm-t, a koaxialitás 0,002 mm-en belül, a felületi érdesség pedig elérheti az Ra0,025-öt.