A kompozit anyagú formák jellemzően több-rétegű szerkezettel rendelkeznek, amely főként egy formagél bevonatrétegből, erősítőanyag-elrendezésekből és egy külső tartószerkezetből áll. A formagél bevonatréteg a forma munkafelülete, amely kiváló hőállóságot, kopásállóságot és fényességet igényel. Vastagságát általában 1 mm körül szabályozzák, és két rétegben hordják fel. Az elrendezések képezik a forma fő szerkezetét, amely gyantamátrixból és erősítő anyagokból áll. Az általánosan használt gyantamátrixok közé tartozik az izoftálgyanta, a vinil-észter-gyanta és az epoxigyanta. A megerősítő anyagok gyakran használnak vágott szálszőnyeget, felületi szőnyeget vagy szénszálat, hogy növeljék a forma szilárdságát, merevségét és hőstabilitását.
A lerakási folyamatban az első lerakás döntő fontosságú. A forma bonyolultságától függően 30 g/m² felületi szőnyeg, 300 g/m² vagy 450 g/m² aprított pászmaréteg választható M450×4~5+RX×N laminálási eljárással, hogy a forma elérje a kívánt vastagságot. A forma külső szerkezetének elsődleges feladata a külső erők egyenletes elosztása a forma felületén, megakadályozva a deformációt. Kialakításának meg kell felelnie meghatározott elveknek; például a szerkezetet körülbelül 1/4 lábnyira kell felfüggeszteni a forma felülete felett. A formázás után a forma felülete finom csiszolást és polírozást igényel, kezdve 800-as szemcseméretű nedves csiszolópapírral, majd fokozatosan 2000-es szemcséjűre növelve az A fokú felületminőség eléréséhez.
A kompozit anyagú formák jellemzően olyan jellemzőkkel rendelkeznek, mint a pontos és stabil méretek, jó felületi minőség, kellő szilárdság és szívósság, jó merevség, könnyű kezelhetőség, valamint biztonság és megbízhatóság.